Az Oroszlán havának tomboló Nap-tüze tövét szakítja a növények többségének. Bertalan augusztus 24-i ünnepe napján „bőrtelenné” válik a határ. A Szűz rendszerezésének ideje következik, az egymásmellé sorakozó barázdák jelenében.
Az élet nem szűnik meg, hanem magba, gumóba sűrűsödik, s ebben létezik tovább. Az egységes „kint” most „szétesik”, s a „bent” kezd jelentőssé válni. Szeptember 28-án, Kisasszonykor, Mária születésének napján a Nap „pengeélű” hideg fénnyel kel fel. Az esztendő körében most először ad hírt a Természet a halálról. A régiek hitében a halálra készülő az imádságos lelkűnek, böjttel, virrasztással, zarándoklattal ünneplőnek, aki a fárasztó nyári munkák után testi vágyait „elűzi” megmutatja „Mária-bölcsőjét”, a Szüzet, aki a karácsonyi napfordulón újra világra szüli a Megváltót. A Nap, aki halni készül – leendő születését hirdeti.
Az esztendő körében a Szűz hava az öregkorral analóg. Ekkor a testi vágyak elmaradnak, az emberéletnek töve szakad, ételből, ruhából kevés kell, „nyelveken tud szólni” – megért, s megérteti magát.
Ez az időszak a természetben a visszahúzódás ideje. Ekkor minden a kinti világból visszahúzódik s belül, belső életét kezdi el hangsúlyozattan élni. A külsőségeknek vége, minden a bent-felé fordul. Szeptember végén az ember Úr Szent Mihály mérlegére lép. Ekkor mérettetik meg benne a rossz, s ami jó, ami benne, körülötte, és általa létezik.
Az esztendő estéje elérkezett. Ez az időszak az ember vén korával is megegyezik, amikor emlékezünk az elmúlt időkre. Ekkor a sötétben, senki által nem tudott dolgok is a felszínre kerülnek. Ebben az időben mindenkinek mérlegre kell állnia, így sokan penitenciákkal, zarándokutakkal készültek a megmérettetésre. Az esztendőnek e szakaszában számba venni a jót – biztonságot ad, örömet hoz, felszabadítja az embert. Ez a módja, hogy kimondjuk a rosszat, hiszen a rosszat is csak oldott környezetben érdemes kimondani, amikor a korlátok nem tartanak féken. Mihály napját követő vasárnapon szüreti mulatságot tartottak, mely lehetőséget adott ennek a felszabadult állapotnak.
Mihály-mérlege ideje az Utolsó Ítéletet is előlegezi. Ez az időszak a szombatok enyhületében történik. Ilyenkor Szűz Mária köpenye, köténye, a levelek ezernyi színe, az októberi litániák készítik föl az elkövetkezőre, a végső időszakra az embert, amikor körülötte, benne a legsötétebb lakozik – a fényen túli Fénnyel, az Úrral való találkozásra.